Nagy hodályban lenni nem jó. Hidegben, nagy hodályban ülni még rosszabb. Márpedig a (Design) Terminál ezzel indított a mai januári kis ebédünkkor. A lábam kifejezetten fázott, pedig annál kevésbé utálok jobban bármit. Olvastam is a helyről, dolgunk is épp erre volt, és kellően hype-olt is, legutóbb Feri volt a Dj, előtte meg olvasom, hogy Ráhel egyik kedvenc étterme. Na, lessük meg!

Szóval hideg van, ami a hangulatot nem segíti, nem jó üdvözlet. A design ugyan letisztult, ügyesen használja az egykori Deák téri buszpályaudvar retro hangulatát, néhány bútorát, oszlopát, és gondolja azt egy kicsit újra. De az amúgy tisztességes és méltányolandó szándékon túl - miszerint rekultiváljunk már ilyen romokat és csináljunk belőlük valami élhetőt - nagyot szerintem nem dob. Korrekt, de semmi több, extrának egyátalán nem nevezném. Hogy mitől került bele az indexen az év legjobb étterem-designjai közé, arról fogalmam nincs.

Az étlap is minimál, az étlap design precíz és pontos, jól áttekinthető, kevés, bisztrós mennyiségű étel, 2 vagy 3 fogásos menü is van, 1990-2600 Ft-ért. Két egyetemista fiam inkább a ház burgerébe választ bele (2990), chips-kísérettel, mi a menübe kóstolnánk az asszonnyal, de kacsa már nincs, a pincér "amúgy is a csülköt ajánlotta volna", dumának nem rossz, hadd jöjjön. Lencseleves, csülök pékné én, bivalymozzarella céklával, és penne gorgonzolával szárított paradicsommal, fenyőmaggal az asszony. Normális időben jönnek meg a kaják, amúgy nagyjából negyedház van.

A burger inkább vicces, a túlméretes buciban túlméretes húspogácsa, ami attól, hogy ugyan a pincér megkérdezi, hogy hogyan kérjük átsütni, még egyátalán nem jó. Az egész az átharaphatatlanság határára van méretezve, fiaim előbb kézzel állnak neki, Flintstone módra, aztán miután az egész szétdől, késsel-villával próbálják befejezni. A chips hideg hozzá, pedig ott sütik, 10 euróért ez sovány. A mozzarella és a cékla rendben, a lencseleves a Petri-csészében, vagy miben, finom. A lencse pont nem kemény - hogy akasztaná fel valaki az Interspár beszerzőjét, aki a szilveszeri dömpingre több tonna takarmány-lencsét sikerült, hogy belistázzon a magát prémiumnak hazudó láncba - a penne átlagos, nem házi, és az adagja - ellenpontjaként a fiúk brutál-burgerének, totál fitness: egy nagyobbacska souffle sütőedényben tálalták, nem számoltam meg, de max 15 db pennével. Sebaj, fogyózunk amúgy is.

Az "amúgy is a csülköt" viszont egyátalán nem jó. Valami faggyús íze van a húsnak, ugyan az állaga jó és szaftos, de kissé fűszertelen és natúr módon ízetlen, a bőre pedig nem ropog egyátalán, nyúlik, mint a rétes, ahogy vágni akarom. Lehet hogy a menühöz későn van - talán ezért is fogyott el a kacsa, tényleg nem délben voltunk - de mintha szieszta lenne a konyhán.

A pincér lerámolja az asztalt és el. Kutya oda nem jön hozzánk vagy tíz percig megkérdezni, hogy esetleg kávét, desszertet óhajtanánk-e. A teremfőnök folyamatosan a mobilján lóg, ha nem, akkor a note-book-ján bütyköl, mindez nem hatja meg. Ahogy az egymással a pultnál elszórakozó, amúgy jópohán, hózentrógerral felöltözött nem kevés pincért sem. Többedszerre sikerül leintenem egyet, így még egy kávé, és fizetünk.

Vidéki gizdának minek is több, a helynek meg aztán pláne, ha egyik héten Feri a dj, és a Ráhelnek is ez az egyik kedvence. Kell ennél több?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.