Befejezte. Bedobta a törölközőt. Kilehelte a lelkét. Pár napja a veszprémi Decanter Bisztró egy teltházas búcsúval szögre akasztotta a kötényt, sutba vágta a drekót. A búcsúparti meghívójában egy családi kisvendéglő újranyitásának ígérete szerepelt. A veszprémi Tűztorony lábánál évtizedek óta vendéglátás lakott. Tűztorony étterem, majd kínai étterem, ismét Tűztorony, kis ideig Szeráj, aztán Decanter, az utóbbi 30 év rövid története. A taxisok szerint a hely "átkozott", azon három hely között van Veszprémben, ami soha nem ment rendesen, és sosem fog, "átok ül rajta", a taxisok márcsak tudják.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy miért is nem ment, vagy nem ment igazán, nem ment eléggé. A tulajdonos-üzemeltető, a város egyik ismert, közkedvelt, szeretetteljes arca, nem állt-e bele igazán, vagy azért nem állt bele igazán, mert nem ment volna akkor se. Valóban "átkozott" helyen van-e, a Tűztorony lábánál, a várkapu tövében? Ez elsőre nehezen érthető. 

A Decanter nem a legfiatalabbaknak lett kitalálva, nem egy kocsma volt, egy borra hangolt, sok és rendes, nem gagyi élő zenével, normális dj-kel, programmal futtattott bisztró volt, mégha rendes bisztrókonyha nélkül is, de mégiscsak egy olyan arculattal és szándékkal, ami a 30-50 közöttieket várta minden pénteken és szombaton. Ők jöttek is, de kevesen, nem elegen és nem elégszer.

Túl a Decanterért morzsolt könycseppeken, a történet a "halott Veszprém" vircsaftot is feléleszti. Beszédes, hogy az itteni külföldi cégeknél dolgozó mérnökök körében végzett kutatás szerint Veszprém nem elég életteli, nem elég izgalmas, az ide betelepült fiatal mérnökök többek között a rendes pub-okat, kocsmákat, bárokat is keveslik.

A Decanter most mégis eggyel csökkenti azon helyek számát, ahova egy középkorú fiatal is betérhet - akár egy ide betelepült fiatal mérnök is. Egy "negyvenesnek" rendesen fel van adva a lecke, hogy hova is menjen borozgatni, rendes zenét hallgatni barátokkal egy rendes péntek este - alig maradt pár hely. Egy megyeszékhelyen, egy olyan városban ami/aki Európa Kulturális Fővárosa szeretne lenni.

A búcsúzás tökéletesen sikerült, a bisztróban szinte rezidens Funk Infection teltházat varázsolt, és rendes partihangulatot. Kicsit olyan volt az egész mint egy tehetséges, sok baráttal megáldott, sokak által szeretett polgár temetése: mindenki eljött, de életében amúgy az ajtót se nagyon nyitották rá. Csak remélni lehet, hogy a családias kisvendéglő nem így jár majd a veszprémi családokkal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.