Nem tartozom azok közé, akik adóellenesek. Nem kedvelem azt sem, amikor az adóztatás kérdése bekerül a honi politika arénájába, és az ottani vérmérséklettől, pártállástól fűggően törnek felette lándzsát így vagy úgy. Az internetadóra mégis kiakadt a barométer. Számtalan adót el tudok képzelni és támogatni, ami szolgálja az állam bevételeinek növekményét, és támogatja a társadalmi igazságosság, a szolidaritás elvét. Nem lenne ellenemre egy vagyonadó, ami bizonyos nagyságrendű lakás, ingatlan felett fizettetne, vagy a korábban felmerült luxusadó, aki bizonyos nagyságrendű autónál nagyobbal, drágábbal jár, fizessen érte adót, de a medence adó vagy a nercbunda adó sem lenne ízlésem ellen való. Azok az emberek, akik kirívóan magas jövedelműek, és ebből (is) fakadóan messze jobb módban élnek, nyugodtan áldozhatnak többet a társadalmi igazságosság jegyében. A "hanyatló" amerikában ezt pont a "Warren Buffet-félék" kezdeményezték, a politika kigúvadt szemei előtt. Az adóztatásnak egy ilyen iránya ellen szavam nem lenne.

Az internetadó azonban más tészta. Magyarország az internet elérésben, az internet használatban, és alapvetően az internet alapú kommunikációs technológiák használatában európai színten is elmaradott. Az innováció, a technológia fejlődés mellett ma az internet a záloga, és sokszor az egyetlen lehetősége egy kis faluban élő fiatalnak arra - sokszor borzalmas fizikai helyzete ellenére is  -  ha a "világ" része szeretne lenni. Többszázezer szeparáltan, leszakadt, lepukkadt, hátrányos helyzetű településen élő fitalanak, gyereknek az internet jelenti ma a közösség lehetőségét, a család mellett a bárhova tartozás esélyét. Sokaknak mindemellett a tanulás, a szórakozás, és a kikapcsolódás lehetőségét is a net hozza, a sokszor aszfaltozatlan, pislákoló lámpás utcákban megbúvó otthonaikba. Ha tetszik, ide sokszor a boldogság ma a neten kopogtat be.

A modern infokommunikációs alapú gazdaság és a modern szolgáltatási szektor internet alapú. Egy kis, leginkább csak szellemi erőforrásokkal rendelkező országnak különösen elemi érdeke, versenyképességének fontos tényezője az internethez való hozzáférés szélesítése, minden értelemben. Az internet terjedésének, használatának bármilyen nehezítése, korlátozása egyrészt növeli a már ma is kínzó társadalmi egyenlőtlenségeket, és nyilvánvalóan lassítja a gazdasági fejlődést, verseny-hátrányt okoz mindenkinek.

Az internetadó ötlete rezsicsökentés ellenes is. Ha a kormány azzal a lendülettel és hatékonysággal, amivel a közműszolgáltatókat regulázza, helyezne nyomást az internet ellátásban érintett piaci szereplőkre annak érdekében hogy minél szélesebb legyen az internet elérése, sáv-szélessége, bizony egy jobb, erősebb, versenyképesebb, és vidámabb világban élnénk.

Végezetül pedig, újra essen szó a fiatalokról. A politikai pártok mindent próbálnak megtenni azért, hogy a fiatalokat, a jövőt is megnyerjék. Az internet bármely korlátozásával - ugyan ma édesanyám, nyugdíjasként is használja - de alapvetően a fiatal generációkat haragítja magára a kormány. Ezért sem értem.

Ha netalán létrehoznák az állami nonprofit internet szolgáltató részvénytársaságot, aki a szegényeknek, hátrányos helyzetűeknek, leszakadt térségeknek akár ingyenesen biztosítana internetet, esküszöm részvényt is jegyeznék benne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.